Nehéz lenne ezeknek a több évtizede leírt mondatoknak a mai relevanciáját tagadni. Talán nem közismert, de igaz: az emberiség mai gyógyszerkincsének több, mint fele természetes eredetű vagy természetes molekulák közeli analógja. Egy- egy új terápiás "áttörés" nem ritkán teljesen új természetes hatóanyag felfedezésével valósul meg, gondoljunk csak az igen hatékony rákellenes szer, a taxol fényes sikerére. A mai kor embereinek növekvő része fordul "vissza" a természethez: a természetes eredetű szerek, gyógyhatású készítmények, táplálék-kiegészítők reneszánszukat élik. Új - és a tudomány által is modernnek tartott - irányzat az, hogy a természetes alapú szerek egyik előnye éppen komplexitásukban rejlik: ezek észlelt hatása nem mindig vezethető vissza egyetlen, egyszerű, jól jellemezhető hatóanyagra. Sokkal inkább közeli vagy távolabbi analóg hatóanyagok bonyolult keverékei, melyekben a keverék hatása rendszerint kedvezőbb, mint az egyedi komponensek hatásainak összege, azaz ún. szinergista hatás lép fel.
A bonyolultság, a komplexitás azonban veszélyeket is rejt magában: a természet hihetetlen változatosságának következtében nehéz - de nem lehetetlen - azt biztosítani, hogy a többször, egymás után előállított természetes anyag hatása ugyanaz legyen. Csak egy példa: egy kamillamezőről gyűjtött egyedi növények kivonata kémiailag - bár csak kevéssé, de - eltérő növényenként és napszakonként. Az állandó, standardizált összetétel és hatás biztosítása azonban nem lehetetlen: megkívánja a szigorú előállítási körülményeket, megfelelő, adekvát analitikai módszereket, biológiai és humán vizsgálatok tucatjait.
Ennek az összeállításnak éppen az a célja, hogy egy kedvező hatások sorát mutató, egy speciális tőzegből előállított új hatóanyagról, a humifulvátról és annak leggyakoribb, esszenciális nyomelemeket is tartalmazó formájáról a mai tudásunk szerinti átfogó kémiai-biológiai képet mutasson be. A humifulvát - mint látni fogjuk - lényegileg természetes eredetű humin- és fulvosavak unikális elegye. Éppen ezért nem kerülhetjük meg azt, hogy a természetben található huminanyagokról is adjunk - az irodalomban fellelhető tanulmányok alapján - egy rövid bemutatót. Mivel a humifulvátot leggyakrabban esszenciális elemekkel dotált (szupplementált) formájában használjuk, indokoltnak látjuk ezen elemek biológiai hatásának rövid összefoglalását is.
Van még egy másik szándékunk is: a természetes anyagok kedveltségével visszaélve, azt kihasználva - sajnos, növekvő számban - időről-időre általános "csodaszerek", mindent gyógyító, mindenre jó "varázskeverékek" tűnnek fel, kihasználva az emberek jóhiszeműségét. A humifulvát maga és az azon alapuló származékok nem tartoznak ebbe a kategóriába. Azt szeretnénk bemutatni, hogy amit állítunk erről az anyagról, az nem szóbeszéden, hiedelmeken, anekdotikus történeteken alapul, hanem célirányosan tervezett és végrehajtott - és nagyon költséges! - vizsgálatok tucatjain és az eddigi, több mint nyolc éves humán felhasználás tapasztalatain alapul.
Összefoglalás
A humuszanyagok a környezetben, így a talajban, a vizekben, a folyókban, a torkolatokban és az óceánokban fordulnak elő. Nagyon reakcióképesek, így fontos résztvevői sok geokémiai reakciónak és folyamatnak. Funkciójuk sokféle és változatos, beleértve a fémionok mobilizálását és szállítását, a tőzeg, a talaj és a víz kationcseréjét és a különféle szerves molekulák, mint pl. a szénhidrátok, zsírok és fehérjék megkötését. Csökkentik a talajban és a vizekben lévő bizonyos vegyületek mérgező hatását. Ezek a jellemzők jó alapot adnak annak bizonyításához, hogy ezek az anyagok szerepet játszhatnak az állati és emberi egészségben.
